Vannak rakoncátlan emberkölykök és ugyancsak rakoncátlan kutyakölykök. Ám a napokban egy kutyás rendezvényen érdekes megfigyelést tettem. A fegyelmezett, boldog kutyák gazdáinak gyermekei is fegyelmezettek és boldogok.
Szeretnénk leszögezni, hogy a lenti példák nem azt jelentik, hogy ne lehetne egy gyereket megfelelően nevelni – persze kinek mi a megfelelő az más kérdés -, függetlenül attól, hogy van-e kutyája vagy bármilyen más állata az embernek vagy sem. És azt sem mondjuk, hogy a gyerek = kutya.
Aki akarja, érteni fogja a lentieket, és nem félreérteni, félremagyarázni.
Biztosan van már „brittudósos” kutatás a témában, hiszen azonnal szemet szúrhat, ha olyan helyen jársz, ahol sok a kutyás gyerek: ők bizony máshogy nézik a világot, mint a kutyátlan társaik. Itt nem a falusi gyerekekről beszélek, akik gyakran nem ápolnak valódi kapcsolatot az állatokkal, hiszen láncon tartott kutyákat és vágóállatokat látnak csupán. Amiről beszélek, a felelős tartás melletti együttélés.
Az alábbi négy dolog az, amiben a kutyás családokban sokkal jobb az együttműködés, mint azokban, ahol nincs kutya a háznál.
Következetesség
1. Következetesség – a kutyás családban megtanulják, hogy ami egyszer tilos, az másodszor, harmadszor, sőt ötödször is tilos. Amit szabad, azt pedig folyamatosan szabad. Az alapvető szabályok egyértelműek és ezeket mindenki betartja. A következetesség a napirendet is érinteni szokta. A kutyát ugyanis ki kell vinni. Azoknál a családoknál, ahol következetesen nevelik a gyereket és van egy kialakult napirend, a gyerekek sokkal kezelhetőbbek, mint ott, ahol ez a két dolog nincs meg. „Mivel már a gyerekeim előtt voltak kutyáink – mondja Márta – magától értetődő volt számunkra, hogy mindenki érdekét figyelembe kell venni. A gyerekek elalszanak, én pedig lemegyek a kutyákkal sétálni. A reggeli és a hétvégi sétákra, kirándulásokra a gyerekek is csatlakozhatnak. Mi lenne, ha a gyerekek nem aludnának el időben? Szükség van napirendre és következetes szoktatásra, hogy megtanuljuk közösen egymás igényeit figyelembe venni.”
Rangsor
2. Rangsor – A kutyák igénylik, hogy a póráz a gazdi kezében legyen, vagyis, hogy a rangsor élén az ember álljon. A jó kutyás családban mindig van egy családfő, aki kijelöli, merre tart a falka. „Egyedül nevelem a két lányomat és van egy kutyánk is, ráadásul egy rotveiler – meséli Réka – így nagyon fontos, hogy a kutya is és a gyerekek is feltétlenül szót fogadjanak nekem. Például, ha a sétán mindenki másfele szaladna, egyikük épségét sem tudnám garantálni. Ezért tudomásul kell venniük, hogy én vagyok a főnök. Én jelölöm ki az utat, a célt és az időpontokat, amikor mehetünk. De az út maga játékkal, örömmel van teli. Érteni kell, hogy a gyermek a rangsorban a szülő alatt van, a kutya pedig az egész családban is leghátul.”
Felelősség, gondoskodás
3. Felelősségteljes gondoskodás – A jó szülő azonnal, akár testbeszédből felismeri, hogy mire van szüksége a gyereknek. Imelda kiskutyákat tenyészt, ő mesél erről: „Amikor a fiam megszületett, nagyon sokáig nem volt hajlandó megszólalni. Rájöttem, hogy azért, mert hozzászoktam a kutyák mellett, hogy azonnal megértem a testbeszédüket, azonnal gondoskodni tudok a szükségleteikről, anélkül, hogy szavakra szükség volna. A fiamnál természetesen ezt meg kellett változtatnom. Mikor felismertem ezt, néhány héten belül egész mondatokat mondott a gyerekem. Ezzel együtt büszke vagyok a képességre, hogy rá tudok hangolódni mások testbeszédére, igényeire és szavak nélkül is jól értem az embereket éppen úgy, mint az állatokat.”
Biztonság
4. Biztonság – a szülő felelős a gyermek biztonságáért. A gazda pedig a kutya biztonságért felel. Emese terápiás kutyát képez: „Az nagy baj, ha a kutya csak pórázon vezethető, ha póráz nélkül nem fogad szót a gazdájának. A póráz fontos, szükséges, kell, mert az biztonságossá teszi a kutya vezetését – de nem azért kell, mert nélküle elfutna a kutya és kezelhetetlen volna. A jó gazda tudja ezt. A gyerekünk esetében a biztonság megadása ugyanezt jelenti. Megtanítjuk neki, hogyan élhet az életkora és a képességei birtokában a leginkább biztonságosan, úgy, hogy ne kelljen folyamatosan „pórázon tartani” a gyereket. A biztonság megadása a kommunikáció és a gondoskodás sajátos ötvözete. Nélküle nincs bizalmi kapcsolat.”
Ha megvizsgáljuk, hogyan bánunk a saját kutyánkkal, mi az a terület, ahol őt még jobban kéne nevelnünk, akkor azonnal látni fogjuk, hogy a gyereknevelésben hol szorulunk egy kis segítségre.
Forrás: harmonet.hu
Comments are closed