Hogyan bánj a kutyáddal?

Ha szeretnénk minél jobban bánni a kutyánkkal, akkor érdemes egyre jobban megismernünk, valójában hogyan élnek, „működnek”. Ebben is rengeteg segítséget nyújtanak számunkra az ELTE Etológia Tanszék kutatási eredményei, melyek világszinten is különlegesek.

Családi Kutya Program – ELTE

Ahogy a korábbi években, az ELTE Etológia Tanszék és az MTA KPI Családi Kutya Programjának november közepén megrendezett ismeretterjesztő konferenciáján idén is beszámoltak új kutatási eredményeikről, melyeket ezúttal is igyekeztek közelebb vinni a „hétköznapi” kutyásokhoz, így megismertetve velük a számukra is hasznosítható tanulságokat.

Hogyan figyelnek az emberi arcokra?

Bognár Zsófia etológus Msc-hallgató beszámolójából kiderült, hogy a keverék kutyák esetében a szuka kutyák többet néznek az arcokra, ami megfeleltethető a humán kutatási eredményeknek. Valamivel meglepőbbnek tűnik az a különbség, ami a rövid- és hosszúfejű kutyák között adódott: a rövidfejű fajták, például a boxerek, átlagosan jóval hosszabb ideig nézték a kivetített arcokat, mint hosszabb fejű fajtársaik. Ennek a jelenségnek az okát nem fedte fel a kutatás, de elképzelhető, hogy ezek a rövidfejű fajták a szemük anatómiai sajátosságai miatt élesebben látják a látóterük központjába eső képeket, így jobban koncentrálhatnak a mozdulatlan képekre, míg a hosszabb fejű kutyák (pl. agarak) szélesebb sávban, ám homályosabban látnak, így az ő figyelmüket inkább a mozgás köti le.

Féltékenység?

Abdai Judit tudományos segédmunkatárs a kutyák féltékenységének vizsgálati lehetőségeiről, és ezzel kapcsolatos saját kutatásairól beszélt; Andics Attila tudományos munkatárs bemutatta, hogy a csoportja által alkalmazott speciális agyi képalkotó eljárás, az fMRI segítségével milyen módon tudhatunk meg többet a kutyák emberi hanghatásokra adott agyi válaszairól. Ez a kutatási irány, vagyis az fMRI alkalmazása, továbbra is hatalmas távlatokat rejt arra nézve, hogy többet tudjunk meg a saját evolúciós múltunkról, illetve a velünk szoros kapcsolatban, társként élő kutyák belső világáról, kognitív képességeiről, esetleg érzelmeiről is.

Aktív nap után még a kutya is többet álmodik

A kutyák fejébe ugyanakkor más, az állatnak nem ártó módszerekkel is beleláthatunk. Ezek között szerepel az EEG vizsgálat, vagyis az agyi elektromos jelek speciális elektródákkal történő detektálása is.

Kis Anna tudományos munkatárs az alvás közbeni szemmozgások jelentőségéről beszélt, Reicher Vivien PhD-hallgató, illetve Gergely Anna tudományos munkatárs pedig az EEG vizsgálatok egy-egy érdekes eredményét mutatta be. Például a kutyák alvási mintázata, azon belül is például az álmodási szakasz (REM fázis) aránya erősen összefügg azzal, hogy milyen napjuk volt: aktív nap után többet álmodtak. Ezen kívül az is kiderült róluk, hogy idegen helyen, az emberekhez hasonlóan, nem alszanak olyan jól, mint otthon – legalábbis a mélyalvással töltött percek arányát tekintve.

Attól, hogy szabad, még nem lesz feltétlenül boldog

Kubinyi Enikő tudományos főmunkatárs a Balin élő kutyákról szóló kutatásról mesélt. A kutatást több helyen, többen is vitatták, mert  eredményei szerint Balin azok a kutyák, amelyek gazda nélkül, szabadon élnek az emberi közösségekben, kevesebb viselkedési problémának tekinthető viselkedést mutattak, mint azok a társaik, amelyeket emberek befogadtak, és háziállatként tartottak.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Balin élő kutyapopuláción végzett kutatás nem feltétlenül vonatkozik egy átlagos, európai kutyapopulációra. A bali kutyák ugyanis mintegy 5000 éve arra szelektálódtak, hogy gazdátlan, félvad állapotban éljenek az emberi közösségekben, fontos funkciókat betöltve (például jelzés, veszélyes kígyók megölése, elriasztása) – egyrészt tehát valószínűsíthető, hogy ezek a kutyák genetikai adottságaik alapján is kevésbé simulékonyak, nehezebben alkalmazkodnak az emberi igényekhez, ha egy ember által irányított életmódba kerülnek bele.

Másrészt, bár a kutatás ennek vizsgálatára nem tért ki, könnyen elképzelhető, hogy a családi kedvenc státuszba került kutyák egyszerűen nem részesültek olyan tudatos gazdai hozzáállásban, amely igényeiket, például mozgásigényüket kielégítette volna, és ez vezetett a tapasztalt viselkedésproblémákhoz. Jövőbeni kutatások tárgya lehet ennek a kérdésnek az eldöntése is, de a mindennapi, kutyás oktatói tapasztalat azt mutatja, hogy bizony az európai családi kutyák viselkedésproblémái is többnyire a nem tudatos szeretet, az igényeik nem megfelelő kielégítése miatt alakulnak ki.

Ha rendesen foglalkoznak vele, idős korára sem butul el a kutya

Azt a következtetést, miszerint a gazda tudatosságán nagyon sok múlik, Szabó Dóra tudományos segédmunkatárs előadása is alátámasztotta: ő az idős kutyák vizsgálata kapcsán arról számolt be, hogy a szenior kutyák között a kognitív hanyatlás kisebb mértékben jelentkezett, ha a kutyák életük folyamán valamilyen tréningben vettek részt. Ez arra utal ugyanis, hogy a gazdával élő kutyák esetében nagyon nagy jelentősége van a kutyával való tudatos foglalkozásnak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gazdáknak különösen nagy szerepe lehet abban, hogy csökkentsék kutyáik időskori mentális hanyatlását. Ha időben felismerik, hogy a tapasztalt változások hátterében talán érzékszervi kiesések (látásromlás, halláscsökkenés) állnak, akkor azok megfelelő hozzáállással kompenzálhatók, és nem kell, hogy egyenesen az állat csökkent aktivitásához vezessenek.

Mit tanul a kis kutya a nagy kutyától?

Akinek nem csak egy kutyája van, akik ráadásul eltérő korúak, biztosan gondolkodott már a fenti kérdésen. Sőt, sokan magunk is tapasztalhattuk, hogy mit tanulnak idősebb társuktól a fiatalabbak – ettől persze még elkerülhetetlen az, hogy mi is megtanítsunk nekik fontos dolgokat.

A gazda szerepét a kutya egészséges fejlődésében, valamint a különböző élethelyzetekre való tudatos felkészülést Miklósi Ádám tanszékvezető egyetemi tanár is kiemelte előadásában, amelyben azt a kérdést járta körül, hogy a kölyökkutyák vajon hatékonyan képesek-e tanulni idősebb fajtársaik, illetve az emberek viselkedésének megfigyelésével. Kutatási eredményeik, melyek elsősorban Claudia Fugazza vizsgálataiból álltak össze, alátámasztották a talán sokak által sejtett, ám mégsem eléggé komolyan vett tényt, hogy a kölyökkutyák valóban szivacsként szívják magukba a szociális környezetükből származó információkat. Ezekből az információkból azt is képesek pillanatok alatt megtanulni, hogy miként reagáljanak a környezet új ingereire. A gazdáknak tehát nagy felelősségük van abban, hogy saját viselkedésükkel, reakcióikkal jó irányba tereljék a kiskutya fejlődését.

Anya vagy más kutya?

Ezt a témakört egészítette ki Pogány Ákos adjunktus azzal az érdekes kísérleti tapasztalattal, hogy szociális megfigyelés során a kölykök hatékonyabban tanultak egy idegen kutyától, mint a saját anyjuktól (ám természetesen az anya megfigyelése után is sokkal ügyesebbek voltak, mint anélkül). Ennek az oka nem ismert, de feltételezhetően arról lehet szó, hogy az ismeretlen kutya egyszerűen érdekesebb a kölykök számára, hiszen anyjukat mindennap láthatják. A  kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy a kölykök fejlődése szempontjából fontos a kiegyensúlyozott, jó példát mutató felnőtt négylábúakkal történő találkozás lehetősége is.

A megfigyelés és utánzás témakörével függött össze Topál Józseftudományos tanácsadó (MTA TTK KPI) előadása is, ugyanis arról mesélt, hogy a kutyák számára egyáltalán nem mindegy – a pici gyerekekhez hasonlóan – hogy kit kell megfigyelniük. Ugyanis különböző bélyegek alapján már egészen fiatal koruktól kezdve kategorizálhatják a környezetükben lévőket, és azokat, akik kevéssé hasonlítanak a megszokotthoz, vagy éppen a gazdához, sokszor kevésbé figyelik, és kevésbé kérnek tőlük segítséget. Ez a kategorizálási képesség kutyáknál még kevéssé kutatott terület, de a bemutatott eredmények kapcsán egyértelműen létező jelenségről van szó, mely leginkább a négy évesnél fiatalabb gyermekekhez hasonlóan nyilvánul meg.

Mikor ugat, mikor nyüszít?

A szociális környezet, illetve a gazda hozzáállásának fontosságát emelte ki a harmadik szekcióban Lenkei Rita PhD-hallgató is, aki a kutyák szeparációs stresszre adott viselkedésének hátterében álló okokat és a négylábúak lehetséges belső állapotait vizsgálta. Ma már úgy gondoljuk, hogy az okok és a belső állapotok sokfélék lehetnek, ezért is terjed a szeparációs „szorongás” (angolul: separation anxiety) helyett a „szeparációs stressz szindróma” elnevezés, ugyanis nem feltétlenül csak szorongás vagy félelem állhat a probléma hátterében. Lenkei Rita a különbségtételt a kutyák vokalizációjára (hangadás) alapozta, azt alapul véve, hogy az ugatás általában akaratosabb, frusztrált belső állapotot tükröz, míg a nyüszítés inkább félelmet.

A gazdák hozzáállásával való összehasonlításból az derült ki, hogy az engedékenyebb, kevésbé következetes gazdák kutyái gyakrabban ugattak szeparációs helyzetben, vagyis esetükben inkább frusztrált belső állapotra volt visszavezethető a stressz. Itt ismét párhuzamot érezhetünk a sok kutyás oktató által hangoztatott hétköznapi tapasztalattal, miszerint gyakran azért alakul ki szeparációs szorongás a kutyában, mert nem érzi, hogy a gazdája kellő stabilitást képviselne a csoport számára (ennek megfogalmazási módjai változóak, de ez nem tudományos-etológiai témakör, így most nem részletezzük). A következetes, tudatos gazdai hozzáállás tehát olykor valóban segíthet csökkenteni a frusztráció miatt kialakult szeparációs stresszt.

A kövér kutya többet válogat

A kutyák jólétével azonban nem csak a stressz függ össze, hanem a súlyuk is: a modern életmód négylábú társainkat sem kíméli, ugyanis a kutyák között az emberekhez hasonló arányban találunk elhízott egyedeket. Az elhízás problémaköréről, illetve ennek viselkedési vetületeiről Pongrácz Péter egyetemi docens mesélt, aki bemutatta, hogy kutatási eredményeik szerint az elhízott kutyák válogatósabbak és pesszimistábbak karcsú társaiknál. Ez a különbség etológiai szempontból az energiabevitelt maximalizálni igyekvő evolúciós stratégiára vezethető vissza, amely arra ösztönzi az állatot, hogy a legjobb élelmet keresse, ha teheti, de ha bizonytalan helyzetbe kerül, ne kockáztasson. A kutyák belső állapotának ilyen változása, az eltérő hozzáállás kihat a jutalmazhatóságukra, ezáltal pedig a gazda iránti figyelemre is. Egy teszt során a kövér kutyák például hamarabb elveszítették az érdeklődésüket az ember jelzései iránt.

Fontos az önkontroll

Ezzel összefüggésben Gerencsér Linda tudományos segédmunkatárs a kutyák jutalomkereső viselkedéséről mesélt, ezúttal leginkább a viselkedés és a személyiség tükrében. Az emberekhez hasonlóan kutyáknál is azt találták, hogy a jutalomra (akár étel, akár játék) adott eltúlzott reakció sokkal jellemzőbb a hiperaktivitási skálán magasabb értéket elérő, impulzívabb egyedekre. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a játékra, labdára hevesebben reagáló kutyák általában problémásabbak más kutyákkal szemben, szociális helyzetekben. A kutyaiskolákon sokszor tapasztalt jelenségeket, még ha más fogalmakkal leírva is, ezáltal a tudomány is megerősítette. Nagyon fontos tehát, hogy kutyáinkat önkontrollra is megtanítsuk. Tudományos szempontból az eredmények fő jelentőségét az adja, hogy bebizonyosodott: a kutya az emberi hiperaktivitás-figyelemzavaros kórképek, illetve akár a függőség biológiai modellje is lehet.

Triviális, de nem tudjuk

Gácsi Márta tudományos főmunkatárs kivételesen nem egy konkrét kutatás eredményeit mutatta be, hanem egy nemrégiben etológusok között kialakult tudományos vita kapcsán azt vázolta fel, mennyire bonyolult kérdés a kutyák érzelmeinek vizsgálata – sőt, már maguknak a definícióknak a megalkotása is. Erre a kérdéskörre tehát valamennyire igaz lehet az, amit előadásában Topál József is hangsúlyozott: a tudományos megközelítés miatt nagyon sok jelenség van, amelyre a kutatóknak azt kell mondaniuk, „nem tudjuk” – mert például még nincs rá igazolt kutatási bizonyíték -, miközben az átlag kutyatartó számára ugyanezek a jelenségek triviálisak lehetnek.

Forrás: Qubit